A Tpvt. támadott rendelkezése szerint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, valamint a kartelltilalom megsértése miatt hivatalból indult eljárásokban a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálója bármely helyszínt átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat, és a helyszínen tájékozódhat. A rajtaütésszerű helyszíni szemlére a Tpvt. 65/A. (3) bekezdése szerint előzetes bírói jóváhagyó határozat alapján kerülhet sor. A bekezdés utolsó mondata szerint a bíróság végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.
Mivel a Gazdasági Versenyhivatal a hazai biztosítási és biztosításközvetítői piacon is foganatosított már – kartellezés miatt – rajtaütésszerű helyszíni szemlét, és ezt követően a biztosítási szakmán belül is megkérdőjelezték a Tpvt. 65/A. § (3) bekezdésének alkotmányosságát, ezért az Alkotmánybíróság mostani határozata a biztosítási piac számára is fontos üzenetet hordoz.
Az indítványozó a Tpvt. támadott rendelkezésének alkotmányellenességére vonatkozó érveit a fellebbezés kizártságára vonatkozóan terjesztette elő. Érvelése szerint a jogorvoslathoz való jog, mint alapvető alkotmányos jog a feleket a nemperes eljárásokban is megilleti, ennek kizárása az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltak sérelme folytán sérti az alapvető jogok korlátozhatóságára vonatkozóan az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írottakat is. Előadta továbbá, hogy a jogorvoslatot csak a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja, vagy zárhatja ki, így a Tpvt., mint „feles” törvény kizáró rendelkezése ezáltal is sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését.
Határozatában az Alkotmánybíróság (AB) mindenek előtt utalt arra, hogy az indítvány által felvetett alkotmányossági problémával megegyező kérdést 87/2008. (VI. 18.) AB határozatával (ABK 2008. június, 867.) korábban már elbírált. Hivatkozott határozatában az AB megállapította, hogy a helyszín átkutatásának bírói engedélyezése elleni jogorvoslat törvényi kizárása nem alkotmányellenes, s ezt a jelen indítvány elbírálása során is irányadónak tekintette.
Az AB rámutatott, hogy gyakorlatában több ízben sor került már a jogorvoslattal támadható és nem támadható döntések tartalmi ismérveinek vizsgálatára. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a jogorvoslat követelménye csak az érdemi határozatokra vonatkozik. Annak vizsgálata során pedig, hogy mely döntés minősül ilyennek, a döntés tárgya és a személyre gyakorolt hatása a meghatározó, vagyis az, hogy az érintett helyzetét, jogait a döntés lényegesen befolyásolta-e. Ebből kiindulva az AB – a legkülönbözőbb típusú eljárásokkal összefüggésben tartalmilag egységesen – azt mondta ki, hogy a jogorvoslat kizárása az eljárás során hozott, az eljárás menetének irányítására szolgáló ún. pervezető végzésekkel szemben nem ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltakkal [részletesen pl. 1636/D/1991. AB határozat, ABH 1992, 515, 516.; 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488, 502.].
Ezzel összefüggésben az AB megállapította, hogy a Tpvt. 65/A. (3) bekezdésében meghatározott bírói döntés nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek, hanem tartalmát tekintve kényszerintézkedés jellegű vizsgálatot engedélyező határozat, amellyel szemben a törvényhozónak nincs az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből következő kötelezettsége arra, hogy jogorvoslatot biztosítson. Annál is kevésbé állapítható meg ez a kötelezettség, mivel a rajtaütésszerű helyszíni szemlét engedélyező bírói végzés elleni fellebbezés lehetővé tétele éppen az intézkedés célját hiúsíthatná meg. A versenyfelügyeleti eljárásban hozott érdemi határozat a Tpvt. 83. §-a szerint bíróság előtt megtámadható, amely eljárás során a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a közigazgatási perekre vonatkozó szabályai az irányadók. Az ügy érdemében hozott határozat esetében tehát a jogorvoslat mindenképp biztosított, és ezen jogorvoslat során van lehetőség a rajtaütésszerű helyszíni szemlét engedélyező bírói végzés jogszerűségének vitatására is.
Tekintettel arra, hogy a fentiek szerint a Tpvt. támadott rendelkezése nem tekinthető a jogorvoslathoz való jog korlátozásának, az alapjog korlátozás szükségesség-arányosság kérdését az Alkotmánybíróság nem is vizsgálta. Az AB megállapította, hogy alapvető jog korlátozásának hiánya következtében a támadott rendelkezés nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdés második mondatával, amely szerint a jogorvoslati jog csak kétharmados törvénnyel korlátozható.
