A GVH kiemelte hivatkozott határozatában, hogy az Fttv. 1. § (1) bekezdése szerint az Fttv. nemcsak az áruhoz kapcsolódó, a kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően, annak során és azt követően a fogyasztóval szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó követelményeket, és az azok megsértésével szembeni eljárás szabályait határozza meg, hanem az ilyen kereskedelmi gyakorlat tekintetében alkalmazott magatartási kódexekre vonatkozó előírásokat is. Az ezekkel kapcsolatos eljárások kapcsán ugyanakkor sajátosan alakulnak a hatásköri szabályok.

Az Fttv. 10 §-ának (2) bekezdése értelmében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt nem a fogyasztóvédelmi hatóság az eljáró hatóság, hanem az MNB, ha az érintett kereskedelmi gyakorlat a vállalkozásnak az MNB által felügyelt tevékenységével függ össze. Amennyiben azonban a kereskedelmi gyakorlat alkalmas a gazdasági verseny érdemi befolyásolására, akkor nem az MNB, hanem az Fttv. 10. §-ának (3) bekezdése alapján a GVH jár el. Ezen szabály alól teremt kivételt az Fttv. 10. §-ának (6) bekezdése, amely kimondja, hogy nem alkalmazható az Fttv. 10. §-ának (3) bekezdése (azaz az ügyben mégsem a GVH jogosult eljárni), ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalma megsértésének részét képezi az olyan magatartási kódexben foglalt követelmény be nem tartása, amely magatartási kódex az MNB által felügyelt pénzügyi szervezet tevékenységével összefüggő kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában követendő magatartási szabályokat állapít meg. Az Fttv. értelmében tehát egyes, a gazdasági versenyt érdemben befolyásoló, magatartási kódex-szel összefüggő ügyekben nem a GVH, hanem az MNB jár el.

A magatartási kódex fogalmát az Fttv. vezette be, melynek értelmező rendelkezése [2. § i) pont] szerint a magatartási kódex olyan, a piaci önszabályozás keretében létrehozott megállapodás vagy szabály együttes, amely valamely kereskedelmi gyakorlat, vagy tevékenységi ágazat vonatkozásában követendő magatartási szabályokat határozza meg azon vállalkozások számára, melyek a kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el.

Amint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH.2012.41. számú döntésében rámutatott, bár a magatartási kódex jogforrás (mivel törvényes alapja van, maga a jogszabály rendezi betartásának szabályrendszerét, és jogszabály által létrehozott szervezet ellenőrzi, szankcionálja az abban foglaltak megsértését); de nem jogszabály, annak rendelkezései azokat kötik, akik alávetették magukat a magatartási kódex rendelkezéseinek.

Mindezek alapján a GVH arra a jogi következtetésre jutott, hogy

(i)           a MABISZ Etikai- és Versenykódexének azon paragrafusai, amelyek (szó szerint vagy tartalmukban) megismétlik egy törvény (a konkrét esetben az Fttv.) előírásait, nem tekinthetők egy gazdasági szektor vagy tevékenységi ágazat vonatkozásában követendő különös (speciális) magatartási szabálynak, piaci önszabályozásnak; és ezért

(ii)          a szakmai önszabályozás keretében létrehozott magatartási kódexekben található, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat felszámolását célzó általános hivatkozások nem járhatnak a gazdasági verseny védelmével megbízott közigazgatási szerv (GVH) hatáskörének elvonásával.

Nem vitás, hogy a MABISZ Etikai- és Versenykódexének 10. §-a – a „Megtévesztés tilalma” alcím alatt – általánosságban rögzíti, hogy tilos a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, majd úgy rendelkezik, hogy tilos a fogyasztókat, az üzletfeleket, a lehetséges ügyfeleket, ajánlattevőket, szerződőket, biztosítottakat, a biztosítási jogviszony más alanyait, a piac résztvevőit vagy a sajtót megtéveszteni, és tévedésben tartani.

A GVH ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy attól a ténytől, hogy egy magatartási kódex tisztességes kereskedelmi gyakorlatra ösztönöz, a magatartási kódex ezen rendelkezése nem válik különös (speciális) magatartási szabállyá. A magatartási kódexben meghatározott kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen voltának nincsen más szabályban meghatározott mércéje, így az Fttv-ben lefektetett szabályok által támasztott mérce szerint kell elbírálni ezen magatartásformákat is.

Mindezek alapján a GVH megállapította, hogy mivel nem az eljárás alá vont biztosító MNB által felügyelt tevékenységével összefüggő kereskedelmi gyakorlatok vonatkozásában követendő, (kizárólag az adott) kódexben lefektetett magatartási szabályoknak való megfelelés értékelését kellett elvégezni, ezért az Fttv. 10. §-ának (6) bekezdésében foglalt sajátos hatásköri szabály sem lépett életbe, azaz nem az MNB, hanem a GVH rendelkezett hatáskörrel az eljárás lefolytatására.

A GVH mostani döntése egyértelművé teszi, hogy egy magatartási kódex azon paragrafusai, amelyek szó szerint vagy tartalmukban megismétlik egy törvény előírásait, nem tekinthetők egy gazdasági szektor vagy tevékenységi ágazat piaci önszabályozásának (azaz speciális magatartási szabálynak), ezért esetről esetre kell vizsgálni, hogy olyan piaci magatartás képezi-e hatósági vizsgálat tárgyát, melyet kizárólag egy magatartási kódexnek – a biztosítási piac esetében a MABISZ Etikai- és Versenykódexének – valamely sui generis (azaz jogszabályban le nem fektetett) előírása szabályoz. Ilyen magatartási szabály hiányában a törvényi rendelkezések szó szerinti vagy tartalmi megismétlése egy magatartási kódexben nem teszi lehetővé, hogy egy szektor vagy ágazat önszabályozásra hivatkozással speciális hatásköri szabályok alkalmazását érje el, azaz „kiszerződjön” a GVH hatásköre alól.