A Magyar Nemzeti Bank következetes értelmezési gyakorlata eddig elvetette annak lehetőségét, hogy a biztosítók által kiállított és az üzembentartók biztosítási alkuszának elektronikus úton megküldött Zöldkártyát maga az alkusz nyomtassa ki és bocsássa az ügyfelek rendelkezésére. A felügyelet eddigi értelmezésében a Zöldkártya, mint igazolóeszköz kiállítása, beleértve annak kinyomtatását is, a vonatkozó nemzetközi egyezmények és a hazai jogszabályok alapján a biztosítók olyan kizárólagos kötelezettsége volt, amely ráadásul nem a KGfB szerződésből ered, hanem attól független közlekedésigazgatási feladat. A vonatkozó PM rendelet módosításával és „az igazolóeszköz elektronikus képi formájának elektronikus úton történő rendelkezésre bocsátása” fogalmának bevezetésével a jogalkotó a Zöldkártya kiállításának fogalmáról leválasztotta a „kinyomtatás” aktusát és arra a függő és független biztosításközvetítőket is kifejezetten feljogosította. A módosítás 2019. április 6. napján lépett hatályba.

Hosszú ideig ellentmondásos volt a piaci gyakorlatban, hogy az üzembentartók nevében eljáró biztosításközvetítők (elsősorban biztosítási alkuszok) mikor jogosultak a Zöldkártya kiállítására / kinyomtatására, illetve jogosultak-e erre egyáltalán. Egyes biztosítók ugyanis régóta lehetőséget biztosítanak az alkuszok számára, hogy a biztosító által kiállított Zöldkártyát az üzembentartó megbízott alkusza a biztosító ún. partner portáljáról letöltse és azt az ügyfél számára kinyomtassa, majd átadja. Más biztosítók a fennálló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésről kiállított Zöldkártyát, ami a biztosító nyilvántartásának a kiállítás időpontjában érvényes állapota szerinti érvényességi adatokkal van ellátva, elektronikus formában küldik meg a megadott e-mail címre. Ilyen módon a biztosítók a Zöldkártyát jellemzően PDF fájlformátumban bocsátják az alkuszok vagy az üzembentartók rendelkezésére, amelyen az alkuszok és az üzembentartók semmilyen módosítást nem eszközölhetnek, csak a jogszabályi előírásoknak megfelelően egy zöld lapra kinyomtatják azt.

Tetézte a fenti bizonytalanságot, hogy egyik 2018-ban kiadott felügyeleti állásfoglalásában az MNB egyenesen arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy

(i) „A Zöldkártya kizárólag papír alapon – azon belül is zöld papírra nyomtatva – képes a KGfB fedezet fennállását tanúsító funkcióját betölteni, ezért annak kinyomtatása nem válik, és nem válhat el a kiállítástól, annak utolsó és lényegi mozzanata a nyomtatása, a fizikai előállítása. Erre utal a Zöldkártya Rendszer alapjait jelenleg szabályozó nemzetközi egyezmény, a Belső Szabályzat 7. „Zöld Kártyák kibocsátása és kiszolgáltatása” című cikkelyének 1. pontja is, amely úgy rendelkezik, hogy „[v]alamennyi Iroda vagy maga felel Zöld Kártyáinak kinyomatatásáért, vagy tagbiztosítóit hatalmazza fel azok kinyomtatására.” 

(ii) „Mivel a fentiek alapján a Zöldkártya nem létezhet kinyomtatás, azaz fizikai megjelenése nélkül, a gyakorlatban jogilag nem lehetséges olyan eset, hogy egy biztosítási alkusz által a biztosító portáljáról letöltött, illetve az ügyfél vagy az Alkusz számára elektronikus úton megküldött Zöldkártyát az alkusz pusztán kinyomtatja”.

A biztosítási piaci szereplők vitatták, hogy a Belső Szabályzat hivatkozott rendelkezését úgy kellene értelmezni, hogy a Zöldkártya kinyomtatásáért viselt felelősség azt jelentené, hogy a biztosító adatai alapján a biztosítók által kiállított (technikailag megkeletkeztetett) igazolóeszközt csak a biztosító nyomtathatná ki. Ez az értelmezés nem utolsó sorban figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a technológiai fejlődés és a széles körben elterjedt mobileszközök miatt meghaladottá vált a kinyomtatás aktusát is a kiállítás fogalmi elemének tekinteni.

A Zöldkártya biztosítási alkuszok általi kiállíthatóságának történeti áttekintése szempontjából lényeges, hogy az MNB egy 2013-as állásfoglalásában még teljesen más okból tekintette úgy, hogy a Zöldkártya alkuszokon keresztül nem bocsátható az üzembentartók rendelkezésére. Az MNB akkori álláspontja szerint,

(i) a Bit. 2013. december 31. napjáig hatályos szabályai alapján a biztosítási alkuszok nem jogosultak a biztosító megbízásából igazolóeszközt kiállítani, mert egyfelől az igazolóeszközök kiállítását a biztosítók nem jogosultak kiszervezni (nem csak alkuszhoz, máshoz sem), másfelől az igazolóeszközök kiállítása a biztosítóknak nem a KGfB szerződésből eredő szerződéses kötelezettsége, hanem olyan közlekedésigazgatási közfeladat, melyet a biztosítók a törvény alapján kötelesek ellátni, s ezért az alkusz ugyan jogosult közreműködni a biztosítási szerződésből eredő kötelezettségek teljesítésében, az igazolóeszközök kiállítása azonban nem ilyen (szerződéses) kötelezettség;

(ii) a Bit. 2014. január 1. napjától hatályos rendelkezései alapján ugyan a biztosítók már jogosultak az igazolóeszközök kiállítására vonatkozó tevékenységüket is kiszervezni, azonban az ügyfél megbízásából eljáró alkusz ilyen feladattal nem bízható meg, mert az alkusz egyidejűleg nem tevékenykedhet két megbízó megbízásából is, mert ez érdekkonfliktushoz vezet;

(iii) a fentiekre figyelemmel 2013-ban az MNB csak arra látott lehetőséget, hogy egy biztosítási alkusz kizárólag „az alkuszi tevékenységétől függetlenül” nyújthasson olyan szolgáltatást, mely az igazolóeszközök biztosító megbízásából való kiállítására irányul. Ezt a piac úgy értelmezte, hogy 2014. január 1. napját követően jogszerűen – mégpedig kiszervezés keretében – kizárólag arra van lehetőség, hogy egy alkusz csak a biztosító olyan ügyfelei részére állíthassa ki az igazolóeszközt, akik egyébként nem megbízói az alkusznak. 

A fent említett 2018. évi MNB állásfoglalás ezt a lehetőséget is bezárta annak kimondásával, hogy a Zöldkártya kinyomtatása része a kiállítás folyamatának, melyre csak a biztosítók jogosultak.

A jogalkotó ezt követően avatkozott be a felügyeleti állásfoglalások által eltérített piaci folyamatokba, és felismerve az üzleti szükségszerűség és ésszerűség diktálta azon követelményt, hogy az üzembentartók – főként a külföldre fuvarozó flottákat üzemeltető vállalkozások – a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon jussanak igazolóeszközhöz, módosította a vonatkozó PM rendeletet, konkrétan a magyarországi telephelyű gépjárművek, továbbá más tagállami telephelyű és magyarországi rendeltetési hellyel rendelkező gépjárművek kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetének fennállását tanúsító igazolóeszközökre vonatkozó szabályokról szóló 34/2009. (XII. 22.) PM rendeletet (a továbbiakban: PM Rendelet).

A PM Rendelet módosító és 2019. április 6. napján hatályba lépett 4/2019. (IV. 5.) PM rendelet úgy szól, hogy 

(i) a PM rendelet 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A biztosító a kockázatviselést tanúsító, az (1) bekezdésben meghatározott valamely igazolóeszközt gépjárművenként egyedileg előállítja, és a kockázatviselés teljes időtartamára – késedelmes díjfizetés esetén a késedelemre való tekintettel –, akár a biztosításközvetítői tevékenysége keretében eljáró függő vagy független biztosításközvetítő közreműködésével az üzemben tartó rendelkezésére bocsátja. A rendelkezésre bocsátás történhet papír alapon vagy – erre vonatkozó megállapodás alapján – az igazolóeszköz elektronikus képi formájának elektronikus úton történő rendelkezésre bocsátásával.”

(ii) a PM Rendelet 1. §-a továbbá a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A zöldkártya, mint igazolóeszköz elektronikus képi formájának az üzemben tartó részére elektronikus úton történő rendelkezésre bocsátása esetén a biztosító és a közreműködő biztosításközvetítő felhívja az üzemben tartó figyelmét arra, hogy a zöldkártya kizárólag zöld papírra nyomtatva alkalmas a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási fedezet meglétének igazolására. Az üzemben tartó kérése alapján a biztosító a zöldkártyát az elektronikus út mellett papír alapon is díjmentesen rendelkezésére bocsátja.”

A PM Rendelet új rendelkezéseit – a Zöldkártya kiállítás körüli eddigi problémákat és az ezek kifejezett orvoslását célzó jogalkotói szándékot is figyelembe véve – úgy értelmezzük, hogy

1. a PM rendelet megkülönbözteti a zöldkártya kiállítását és annak rendelkezésre bocsátását;

2. a zöldkártyát továbbra is csak a biztosítók jogosultak kiállítani (ideértve a zöldkártya elektronikus képi formájának megkeletkeztetését is), a függő és független biztosításközvetítők ugyanakkor jogosultak részt venni a zöldkártya és elektronikus képi formája ügyfelek részére való rendelkezésre bocsátásában (megküldésében);

3. az alkuszok csak biztosításközvetítői tevékenységük keretében jogosultak közreműködni a zöldkártya rendelkezésre bocsátásában, azaz csak olyan üzembentartók esetében, akiknek alkuszi megbízásával rendelkeznek;

4. a zöldkártyát egyaránt az ügyfél rendelkezésére lehet bocsátani papír alapon, vagy az igazolóeszköz elektronikus képi formájának elektronikus úton történő rendelkezésre bocsátásával;

5. az „igazolóeszköz elektronikus képi formájának elektronikus úton történő rendelkezésre bocsátása” egy technológia semleges törvényi kategória akar lenni, nem korlátozva a piaci szereplőket abban, hogy a tudomány és a technológia adott szintjén milyen formátumban keletkeztetik meg az igazolóeszköz elektronikus képi formáját és bocsátják azt az üzembentartók rendelkezésére;

6. az elektronikus úton való rendelkezésre bocsátásnak – függetlenül attól, hogy a zöldkártyát a biztosító vagy a biztosításközvetítő küldi meg ilyen formában – további feltétele, hogy arra a biztosító és az ügyfél, vagy az alkusz és az ügyfél megállapodása alapján kerüljön sor;

7. ez a megállapodás belefoglalható magába a KGFB szerződésbe (praktikusan már a biztosítási ajánlaton rögzített ügyfélnyilatkozat formájában, melyet a KGfB szerződés létrejöttével a biztosító is elfogad), és magába az alkuszi megbízásba is, de megfelelő az is, ha az üzembentartó (vagy képviseletében maga az alkusz) utóbb írásban igényli a zöldkártya elektronikus megküldését, akár a biztosítótól, akár az alkusztól;

8. a fentiek alapján a zöldkártya az üzembentartó rendelkezésére bocsátható

1. a biztosító által papír alapon a fiókban átadva, vagy postán megküldve az üzembentartónak;
2. a biztosító által a zöldkártya elektronikus képi formájának elektronikus úton való megküldésével az üzembentartó e-mail címére, vagy az e-ügyfél saját mappájába lementve;
3. a biztosító által papír alapon kiállított zöldkártya alkusz általi átadásával vagy postázásával;
4. a zöldkártya biztosító által rendelkezésére bocsátott elektronikus képi formájának az alkusz általi kinyomtatását követően, a papíralapú zöldkártya alkusz általi átadásával vagy postázásával;
5. az alkusz a zöldkártyának a biztosító által elektronikus úton rendelkezésére bocsátott képi formáját elektronikus úton megküldi az üzembentartó e-mail címére, vagy az e-ügyfél saját mappájába lementi,

9. a biztosító a zöldkártya elektronikus képi formáját elektronikus úton egyaránt az alkusz rendelkezésére bocsáthatja partner portálon keresztül és e-mail csatolmányként megküldve is;

10. a biztosító és az alkusz egyaránt kötelesek felhívni az üzembentartó figyelmét arra, hogy a zöldkártya kizárólag zöld papírra nyomtatva alkalmas a KGfB fedezet meglétének igazolására;

11. utóbbi azt jelenti, hogy a zöldkártya elektronikus képi formáját a biztosító eleve úgy köteles kialakítani, hogy az figyelemfelhívásra alkalmas módon tartalmazza a zöld színű papíron való kinyomtatás követelményét és elmaradásának jogkövetkezményét, az alkusz pedig ezen túl a zöldkártya elektronikus képi formájának elektronikus megküldése során külön is köteles erre felhívni az üzembentartó figyelmét, praktikusan az üzembentartónak küldött kísérő levélben (e-mail-ben).

Fontosnak tartjuk külön is kiemelni, hogy továbbra sincs jogszerű lehetőség arra, hogy a KGfB díjakat a biztosító felhatalmazása alapján beszedő alkusz a saját nyilvántartási rendszere szerinti díjrendezettségi adatok alapján állítsa ki a Zöldkártyát. Fent említett 2013. évi állásfoglalásában ugyanis az MNB rámutatott arra, hogy a KGfB díjak alkuszok általi beszedése esetében sem kerülhet sor az igazolóeszköz kiállítására a biztosítótól függetlenül, mert lehet, hogy az adott KGfB szerződés díjrendezett és erre az alkusznak rálátása van, azonban a KGfB fedezet más okból is megszűnhet, amiről az alkusznak nem lehet tudomása. Ezért az igazolás kiállításának technikai művelete továbbra is kizárólag olyan információk alapján történhet, amely a biztosítótól származik. Ezen a PM Rendelet mostani módosítása sem változtat.