(c) 2009 Mondaq. Forrás: The Financial Times Limited – Anthony Menzies, Gunbritt Kammerer cikke

Számos más jogrendszerrel szemben Németországban nem kötelező a vezető tisztségviselők felelősségbiztosítása, az ún. D&O biztosítás. Ugyanakkor a jó üzleti gyakorlat követelményeként elvárt ilyen biztosítás megkötése a német „Társaságirányítási Kódex” (a Kódex) értelmében. Sőt, a Kódex az utóbbi időkben ajánlásként javasolja a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára, hogy a biztosítási szerződések megkötése során állapodjanak meg egy „megfelelő”, a biztosítási fedezet alá vont vezetőket személyesen terhelő önrészesedés kikötésében, nyilvánvalóan abból a célból, hogy ezzel arra ösztököljék az érintett vezetőket, kerüljék el a károk felmerülését, mindazonáltal továbbra sem egyértelmű, mit kell érteni „megfelelő” önrészesedés alatt.

A gyakorlatban ezen követelményt sok német cég megkerülte, a Kódex rendelkezéseitől való egyfajta derogációként az éves beszámolóban kijelentették, hogy az önrészesedés „nem javítana a vezetők felelősségtudatán”, illetve nem motiválná őket abban, hogy megelőzzék a károk felmerülését.

Ez azonban a német részvénytársaságok esetében megváltozott. A parlament alsó házában (Bundestag) utóbbi hetekben folytatott vita eredményeként 2009. június 18-án meghozták az igazgatóság megfelelő javadalmazásáról szóló törvényt (Gesetz zur Angemessenheit der Vorstandsvergütung – VorstAG). A törvény a felső ház (Bundesrat) 2009. július 10-i ratifikációját, valamint a német hivatalos közlönyben (Bundesgesetzblatt) történő közzétételt követően azonnal hatályba lép.

Az új törvény a német részvénytársasági törvény (Aktiengesetz – AktG) 93. szakasz 3. bekezdését módosítja, melynek értelmében a részvénytársaság köteles a saját vezetőire kiterjedő D&O biztosítás megkötése esetén a kár 10%-ának, de évente legfeljebb az érintett vezető mindenkori alapjövedelmének egy előre kalkulált szorzatának megfelelő, személyesen viselendő önrészesedést kikötni. A törvény indokolásában (Begründung, BT-Drs 16/13433) a jogalkotó kifejtette, hogy az önrész minimális összege káronként 10%, ami éves szinten korlátozható, ezen limit azonban nem lehet kevesebb, mint a vezető éves alapjövedelmének másfélszerese. Az éves limitösszeget évente kell felülvizsgálni, és azt a vezető állandó, teljesítménytől nem függő díjazásához igazítani.

A törvény hatálya valamennyi részvénytársaságra terjed ki, függetlenül attól, hogy az nyilvánosan vagy zártkörűen működik-e. Ugyanakkor a német kétszintű társaságirányítási modelnek köszönhetően csak az ügyvezetést ellátó igazgatósági tagok (Vorstandsmitglied) érintettek, a társaság feletti felügyeletet ellátó felügyelő-bizottsági tagok (Aufsichtsratsmitglied) nem.

A törvény a hatálybalépést követően kötött D&O biztosításokra irányadó, a korábban megkötött D&O biztosításokat pedig legkésőbb 2010. július 1-jei hatállyal kell a törvény rendelkezéseivel összhangban módosítani. Azon társaságok tekintetében, amelyek egy fennálló szerződés alapján önrészesedés alkalmazása nélkül kötelesek D&O biztosítási fedezetet alá vonni a vezetőt átmeneti rendelkezések irányadók. Ilyen esetekben a biztosítási szerződést mindaddig nem kell módosítani, ameddig a vezető megbízatása, vagy a megbízása alapjául szolgáló szerződés megszűnik. Az igazgatósági tag megbízatásának törvényileg megengedett leghosszabb időtartama öt év.

Érdekességként említhető, hogy a törvény nem tiltja meg azt, hogy a vezető saját önrésze tekintetében külön biztosítási fedezet iránt biztosítást kössön, amelyből okkal lehet arra következtetni, hogy a reformok egyszerűen a D&O biztosításnak egy új terméke, a D&O önrészesedés biztosítás megszületéséhez fog vezetni. Igaz, hogy egy ilyen termék díját a vezető saját zsebből lenne köteles megfizetni, nincs azonban semmi ami visszatartaná őt attól, hogy e kiadás kompenzációként eddigi díjazásának felemeléséért folyamodjon. Ezen felül, a Kódex jelenlegi rendelkezései alapján a társaság nem kötelezhető egy ilyen jellegű megállapodásnak az éves beszámoló keretén belül történő nyilvánosságra hozatalára.

Az igazgatóság megfelelő javadalmazásáról szóló törvény az AktG 87. szakaszát is módosítja, és ezentúl a felügyelőbizottság kötelessége lesz biztosítani, hogy az igazgatóság egyes tagjainak javadalmazása a valóságnak megfelelően tükrözi az általuk végzett tevékenységet és nyújtott teljesítményt, valamint az adott társaság teljesítményét. Előírás továbbá, hogy az adott vezető szokásos (üblich) javadalmazása meghatározott ok nélkül ne kerüljön emelésre. A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében pedig a vezetők javadalmazása összhangban kell lenniük a társaság fenntartott (nachhältig) teljesítményével, és a vezetők teljesítmény alapú díjazását több év, illetve a megbízatás teljes időtartama alatt nyújtott teljesítmény alapulvételével kell meghatározni. A rövid-távú teljesítmény indikátorok továbbá nem elfogadottak. Az új rendelkezések azt is kimondja, hogy a felügyelő-bizottság hatáskörébe utalt, a vezetők javadalmazásával kapcsolatos jogkör a társaság legfelsőbb szervének hatáskörébe nem utalható.

A törvénynek a vezetők javadalmazásával és a köteles D&O biztosítással kapcsolatos rendelkezései a korlátolt felelősségi társaságokra (GmbH) nem terjed ki.