Forgalmi adó ügyben az utóbbi évek egyik legjelentősebb ítéletét hozta az EuB a C-7/13 Skandia America Corporation ügyben. A 2014. szeptember 17. napján kihirdetett ítéletében az EuB kimondta, hogy a HÉA csoport valamennyi tagja egyetlen adóalanynak minősül, így a külföldi vállalkozás valamely Európai Uniós tagállambeli fióktelepének nyújtott szolgáltatása – amennyiben utóbbi valamely tagállambeli HÉA csoporthoz tartozik – a HÉA csoportnak, és nem csak egyik tagjának, jelesül a fióktelepnek nyújtott szolgáltatásnak tekintendő. Az ilyen formában ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás a HÉA (Magyarországon az ÁFA) hatálya alá esik.
Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint, a Skandia csoport informatikai szolgáltatásainak globális beszerzését 2007 ben és 2008 ban az egyesült államokbeli Skandia America Corporation (SAC) látta el, tevékenységét Svédországban fióktelepén, a Skandia Sverige n keresztül gyakorolta. A SAC külső forrásból beszerzett informatikai szolgáltatásokat nyújtott a Skandia csoport különböző társaságai, illetve a Skandia Sverige részére, amelyet egy Hozzáadott Érték Adó (HÉA) csoport tagjaként tartottak nyilván.
A Skandia Sverige feladata volt a külső forrásból beszerzett informatikai szolgáltatásoknak a feldolgozása és a Skandia csoporthoz tartozó, az HÉA csoporton belüli és kívüli társaságoknak való értékesítése. A szolgáltatásnyújtásra ötszázalékos haszonkulcsot alkalmaztak, mind a SAC és a Skandia Sverige között, mind pedig ez utóbbi és a Skandia csoportba tartozó más társaságok között. A költségeket belső számlák kiállítása útján osztották el a SAC és a Skandia Sverige között.
A svéd adóhatóság (Skatteverket) 25%-os HÉA-t vetett ki a SAC által a Skandia Sverige részére nyújtott fenti informatikai szolgáltatásokra, mivel álláspontja szerint e szolgáltatásnyújtás adóköteles ügyletnek minősült, és így a SAC ot a HÉA alanyának tekintette. Következésképpen a Skandia Sverige szintén HÉA alanynak minősült, és mint a SAC svédországi telephelye, köteles volt ezen szolgáltatásokra eső adó összegének megfizetésére.
A Skandia Sverige a Skatteverket határozatával szemben keresetet nyújtott be, amelyet követően a Stockholmi Közigazgatási Bíróság felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette az EuB elé:
Adóköteles ügyletnek minősül e a külső forrásból beszerzett szolgáltatásoknak valamely társaság harmadik országbeli anyavállalata által az utóbbinak valamely tagállamban található fióktelepe részére – a beszerzési költségek fiókteleppel történő megosztása mellett – történő nyújtása, amennyiben a fióktelep a tagállamban valamely HÉA csoporthoz tartozik?
Az így indult előzetes döntéshozatali eljárásban mindenekelőtt abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a C-296/2006 FCE Bank ügyben korábban kimondott elv alkalmazható-e a Skandia mostani ügyében is. Hivatkozott ítéletében ugyanis az EuB megállapította, hogy „azt az állandó telephelyet, amely jogilag nem különül el a részére szolgáltatásokat nyújtó anyavállalatától, és annak székhelyétől eltérő tagállamban működik, nem lehet adóalanynak tekinteni az ezen szolgáltatások ráterhelt költségei miatt”.
Ez alapján az SAC úgy ítélte meg, hogy az anyavállalat és a fióktelep közötti üzleti egységnek az FCE Bank ítéletben megfogalmazott elve akkor is alkalmazandó, ha a fióktelep valamely HÉA csoport tagja, és nem lehet mesterségesen két adóalanyra szétválasztani valamely társaság székhelyét és fióktelepét. Az SAC e körben azzal érvelt, hogy a fióktelep nem rendelkezik kellő önállósággal ahhoz, hogy a saját érdekében, a saját felelősségére járjon el, és tevékenysége gazdasági kockázatait oly módon egymaga viselje, hogy közte és az anyavállalat között HÉA forgalom legyen.
A Skatteverket ugyan nem vitatta az FCE Bank ítéletben megfogalmazott elvet, ezzel szemben azonban úgy vélte, hogy az nem alkalmazható akkor, ha kizárólag a fióktelep csatlakozott valamely HÉA csoporthoz, mely azzal a következménnyel jár, hogy a fióktelep már nem ugyanazon adóalany tagja, mint az anyavállalat. Hivatkozott a C 162/07 Ampliscientifica és Amplifin ügyben hozott döntésre, amelyben az EuB megállapította, hogy a HÉA Irányelv alapján elfogadott nemzeti szabályozás lehetővé teheti, hogy az egymással pénzügyi, gazdasági és szervezeti kapcsolatban álló jogalanyokat egy és ugyanazon adóalanynak lehessen tekinteni. A Skatteverket tehát az egy és ugyanazon adóalany elvére alapozta azt, hogy a fióktelep HÉA csoporthoz való csatlakozása azzal jár, hogy az adó szempontjából két adóalany, nevezetesen a SAC és a HÉA csoport (beleértve az SAC fióktelepét is) közötti szolgáltatásnyújtás áll fenn.
Az EuB végül a Skatteverket álláspontját fogadta el és mostani ítéletében úgy foglalt állást, hogy valamennyi külföldi vállalkozás és annak EU tagállambeli fióktelepe közötti szolgáltatásnyújtás forgalmi adó alá esik, amennyiben a fióktelep egy HÉA csoporthoz tartozik. A tekintetben hallgatott az EuB, hogy mi a helyzet akkor, ha a külföldi vállalkozás és nem a fióktelep tartozik valamely HÉA csoporthoz. Nyilvánvaló, hogy a konkrét ügyben az egyesült államokbeli vállalkozás HÉA csoporthoz tartozása fogalmilag kizárt volt, azonban figyelemmel arra, hogy számos EU tagállambeli vállalkozás határon átnyúló szolgáltatásokat nyújt, illetőleg kap más tagállambeli fióktelepei részére/részéről, bizonyára a külföldi vállalkozás HÉA csoporthoz való tartozása, mint eshetőség is felmerül. Az EuB döntése azonban hallgat erről a kérdésről, amely ennek értelmezése tekintetében némi mozgásteret enged a tagállamok számára.
A belga forgalmi adóról szóló törvény pl. előírja, hogy a belga adóalany által külföldi alapítójától vagy fióktelepétől kapott szolgáltatásnyújtás adóköteles ügyletnek minősül, ha a belga adóalany egyúttal tagja egy belga HÉA csoportnak. Fordított esetben ilyen rendelkezés nincs, azaz a belga adóalany által külföldi alapítója vagy fióktelepe felé nyújtott szolgáltatások nem esnek a belga forgalmi adó hatálya alá. Az adószabályozás tükrözetésére ugyanakkor immár nincs szükség, miután az EuB egyértelművé tette, hogy az ilyen ügyletek adókötelesek.
Az EuB döntése kihatással lesz mindazon vállaltcsoporton belüli ügyletekre, ahol az érintett alanyok egyike valamely HÉA csoporthoz tartozik, azaz számolni lehet azzal, hogy:
(i) növekszik a le nem vonható adó azon vállalkozások esetében, amelyek adólevonásra korlátozottan jogosultak;
(ii) e változás az arányos adólevonást is érinti;
(iii) nő az adókötelezettség alá eső vállalkozások száma;
(iv) mindez változásokat indukál a számlázás, bevallás és vállalatirányítási információs rendszerek tekintetében.
Mivel az EuB döntése valamennyi tagállamra és határon átnyúló ügyletre vonatkozik, ahol a HÉA csoporthoz tartozó külföldi vállalkozások illetve azok fióktelepei működnek, várható, hogy a tagállambeli adóhatóságok ellenőrzési gyakorlatuk során alkalmazni fogják az EuB döntését. Egyes esetekben az EuB döntése akár pozitív hatással is járhat, ha azt vesszük, hogy annak alapján a levonható adó mértéke növelhető. Az anyavállalat és fióktelepe közötti, eddig adómentesként kezelt tranzakciók tekintetében azonban felmerül annak nem jelentéktelen adójogi kockázata, hogy a tagállambeli adóhatóságok a Skandia America Corporation ügyében hozott EuB döntés következményeit esetleg visszamenő hatállyal kívánják majd alkalmazni. Ez nyilvánvalóan jelentős adóhiány kimutatásához is vezethet az érintett tranzakciók tekintetében, annak egyéb adójogi következményeivel együtt (pótlék, bírság).
